¡Vamo' Uruguay!

Hétfőn tartottuk volna az első táncpróbákat, de már előre szóltak, hogy erre ne is készüljünk. Ha Uruguayban vagy, van egy dolog, ami minden más programot és elfoglaltságot felülír. Ez nem más, mint a foci. Mivel most zajlik a Copa América, így táncórák helyett összegyűltünk, és együtt néztük az Uruguay-Chile meccset. Nem vettük zokon, hogy a próbákat elhalasztották, ez itt természetes. Azt mondták, ilyenkor megáll az élet az országban: az utcákon egy lélek sincs, mindenki a képernyő előtt szurkol. És ez alkalommal sem tették hiába: 1-0-ra nyertünk!

Bár süvítő szélre ébredtünk kedden, mégis úgy döntöttünk, hogy lesétálunk a partra, mivel még nem sokat láttunk a városból. Indulás előtt nem sokkal írt nekünk Oscar (ő a mentorhelyettesünk és egyben a felnőtt együttes, vagyis a Tündérkert vezetője), hogy mik a terveink, ugyanis az aznapi sztrájk miatt ő is szabad. Így eljött értünk, és bár szólt, hogy ez nem a legalkalmasabb idő egy parti sétára, mégis levitt minket kocsival. Hamar rájöttünk, hogy igaza volt: a kocsiból meg sem próbáltunk kiszállni, a szél csak úgy dobálta az autót, a hullámok pedig több méternyire kicsaptak. A víznek barnás árnyalata volt, azt gondoltam, hogy csak a szél kavarta fel. A színe azonban mindig ilyen, ugyanis a Rio de la Plata itt ömlik az óceánba. Az öblöt még a folyó részének tekintik, ezért azt mondják, hogy Montevideónak nincs is óceánpartja. Ezután még folytattuk az autós városnézést, Oscar megmutatta a főbb látnivalókat. Úgy döntöttünk, hogy kicsit jobb időben fedezzük majd fel a várost gyalogosan.
Kedden este végre megkezdődtek a próbák is! Először 2 gyerekcsoportnál voltunk, itt csak megfigyeltük, hogy hogyan dolgoznak, mit tanultak eddig. Minden csoport  egy kis műsorral készül a Szent István napi ünnepségre. A csoportvezetőkkel, Sanyival, Caroval és Vickyvel még meg kell beszélnünk, hogy ők mit várnak tőlünk, milyen formában szeretnék, hogy segítsünk nekik. Látva a próbákat már most nagyon sok ötletünk van, reméljük minél többet meg is tudunk valósítani ebből. A kisgyerekek után mentorunk, Karcsi csoportjánál voltunk, a Kis Szivárványnál. A csoport körülbelül 10-12 éves gyerekekből áll. Egyelőre náluk is csak felmértük a terepet, hogy mit tanultak eddig, milyen szinten vannak, a következő próbától azonban szabad kezet kapunk. Az órájuk végén megkértek, hogy tartsunk egy rövid bemutatót, nagy örömmel fogadták a táncunkat, azt hiszem egy kis motivációt adtunk a gyerekeknek a következő fél évre. A Kis Szivárvány után kezdődött a szenior együttes, a Mákvirág próbája. Fede és Veronica vezeti őket, a csoport kezdőkből és egykori táncosokból áll. Két táncanyaggal foglalkoznak jelenleg: az egyik a tyukodi, amit az elmúlt hetekben tanultak Hahn-Kakas Öcsiéktől, a másik pedig a magyarpalatkai. A mákvirágosok augusztusban hazalátogatnak Magyarországra, azért fogtak bele a palatkaiba, hogy az otthoni táncházakban ők is fel tudjanak állni egy kicsit táncolni. Fede a próba felénél átadta a stafétát, a tyukodit már a mi irányításunkkal kezdtük ismételni. A végén egyesével odajöttek hozzánk megköszönni a próbát, bízom benne, hogy ez a lelkesedés később sem hagy alább.
A szerda ismét próbanap: napközben az esti csoportok óráira készültünk. Este az ifi együttessel, a Szivárvánnyal kezdtünk, ők fél 8-tól 9-ig próbálnak. A vezetőik, Juanfi és Eugenia átnézte velük a koreográfiáikat, ugyanis jövő héten a Szivárvány és a Tündérkert Magyarországra utazik, ahol fellépésük is lesz. Az óra többi részét azonban már mi tartottuk. Még nem tudtunk mindent megbeszélni az együttesvezetőkkel, nekik is vannak elképzeléseik, nekünk is sok ötletünk van, de még nem sikerült konszenzusra jutni. Így mivel a magyar út előtt csak néhány próbájuk van, olyan anyagot akartunk tanítani nekik, ami rövid időn belül sikerélményt jelent: bagira esett a választásunk. Rögtön belevágtunk a friss csárdásba: a próba igen hatékony volt, erről a másnapi izomlázunk is tanúskodik. 9-től 11-ig a Tündérkerttel folytattuk a táncot. Oscar kérése az volt, hogy bonchidait tanuljunk, ugyanis régen néhányan már foglalkoztak az anyaggal, de teljesen elfelejtették. Bele is kezdtünk rögtön az első próbán. Sok gyakorlásra és türelemre lesz szükség (mindkét részről), de nagyon pozitív volt már az első óra velük. Jól vették a dolgokat, remek a hangulat, és a nyelvi nehézségek ellenére is megértik amit mondunk és kérünk. Szerencsére minden csoportban van olyan, aki a segítségünkre van a tolmácsolásban, és mi is igyekszünk minél több szót elsajátítani spanyolul. Egyfajta hagyomány a Tündérkertnél, hogy a szerdai próba után együtt vacsoráznak a clubban. Mi is maradtunk velük, éjfél elmúlt mire megkaptuk a vacsorát, de mindenki ráérősen, jó hangulatban fogyasztotta el. A másnapi munka és iskola ellenére nem rohantak haza, a közösség számukra sokkal fontosabb. E tekintetben nagyon sokat tanulhatunk tőlük.