Közel 23 óra repülés után végre megérkeztünk Montevideóba. Az utazás nem volt olyan zökkenőmentes, mint ahogy azt elképzeltük: a csomagomat nem tudták az én nevemre becsekkolni, 3 helyett csak 1 beszállókártyát kaptam, Dávid poggyászát pedig nem hozták meg... Mindezek ellenére rendben zajlott minden, eljutottunk Bécsből Madridba, Madridból Santiago de Chilébe, onnan pedig végre Montevideóba.
Egy legenda szerint a város nevének eredete arra vezethető vissza, hogy amikor az európai hajósok felfedezték Uruguay partjait, ezt kiáltották: Monte video! vagyis Hegyet látok! Ha nem is ilyen értelemben, de láttam én is hegyet, méghozzá nem is akármilyet! Chiléből reggel repültünk vissza Uruguayba az Andok felett. Lenyűgöző látvány volt.
Ideérve rögtön megtapasztaltuk a helyiek vendégszeretetét: egy kedves pár kolbász és sajt katonákkal várt minket, majd pedig étterembe vittek minket, ahol a hamburger helyi változatát, a chivitost kóstoltuk meg. Este pedig a magyar otthonban még egy születésnapi bulin is részt vettünk, bár az utazás és az időeltolódás miatt nagyon fáradtak voltunk, ez látszódott is rajtunk. Éjfélig kitartottunk, ez magyar idő szerint hajnali 5, a többség azonban még csak ekkor érkezett meg a buliba. Nem voltunk túl aktívak, de a következő fél év során lesz még rá módunk, hogy bepótoljuk.
Sok pihenés és alvás után lassan kezdünk magunkhoz térni. Próbáljuk megismerni a környéket - egyelőre még nem jutottunk túl messzire. Nagyjából a szállás-magyarház-bevásárlóközpont háromszöget fedeztük fel eddig. A szupermarketben szomorúan konstatáltuk, amire már korábban sokan felhívták a figylmünket: borzasztó magasak az árak. Egy kiló kenyér például több mint 1000 Ft-ba kerül... Úgyhogy a fogyókúrát megkezdtük. Kárpótlásul azonban a magyar otthonban magyar ízek is vártak bennünket. Most tartották a ,,téli bazárt", ahol kirakodóvásár volt, a háttérben magyar népzene szólt, az udvarban pedig bográcsban főtt a gulyás, amivel megvendégeltek bennünket is. Az est zárásaként a táncosok felmentek a színpadra egy mezőségi örömtáncra, ahova minket is felhívtak. A nézők végig videóztak, a végén pedig hatalmas tapsot kaptak a táncosok. Hihetetlen ezt megélni, hogy a világ túlsó felén ekkora megtartó ereje van a magyar néptáncnak. Hatalmas élmény és egyben felelősség is lesz számunkra, hogy az ő munkájukat segítsük legjobb tudásunk szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése