Ami Montevideóban San Esteban, az Buenos Aires-ben a cserkészbál. Az argentin magyar közösségnél ez az év egyik legnagyobb eseménye. Mivel a két közösség jó kapcsolatot ápol egymással (dél-amerikai viszonylatban igen kicsi a távolság a városok között), így gyakran szerveznek közös programokat, meglátogatják egymást a nagyobb eseményeken. A szeptember 7-én megrendezett cserkészbál is egy ilyen alkalom volt, melyen néhány uruguayi táncossal mi is részt vehettünk.
Pénteken késő este értünk Buenos Aires-be, egyből az ottani magyar házba mentünk, ahol a táncosok étellel, itallal és nagy-nagy szeretettel vártak bennünket. Nem húzódott sokáig az este, hiszen mindenki próbálta kipihenni magát a másnapi bálra. Szállásra sem volt gondunk, az ottani magyar barátok ebben is segítettek nekünk.
Következő napra egy kis városnézést terveztünk. Mivel Buenos Aires hatalmas, előre tudtuk, hogy csak egy kis ízelítőt kaphatunk belőle. Emiatt már ottlétem alatt elterveztem, hogy még visszatérek a városba, hogy jobban felfedezzem. Szombaton a kikötő környékét jártuk be. Mi vonattal érkeztünk a találkozási pontra. Már a három terminálos vasútállomás is igen impozáns látványt nyújtott, a főépületet nem rég újították fel. Az állomásról kilépve az egykor
Angol toronynak nevezett épületet pillantottuk meg. A torony az 1900-as évek elején épült, a Buenos Aires-i angol közösség ajándéka volt a városnak. Az emlékmű tetején a Big Ben óralapjainak kicsinyített másai találhatóak, melyek Angliában készültek. A torony aljában egy kis múzeum kapott helyet, néhány olyan tárgy látható itt, melyek a metróépítés során kerültek elő a földből. A torony pedig kilátóként is funkcionál, a tetején található erkélyen körbesétálhatnak a turisták.
 |
| Vasútállomás |
Az út túloldalán egy másik emlékművet pillantottam meg, melyet két díszegyenruhába öltözött katona őrzött. Argentíniai magyar kísérőnk elmesélte, hogy ez a hely az 1982-es Falkland-szigeteki háború argentin áldozatainak állít emléket. Ez kissé visszásnak tűnt számomra: az út egyik oldalán az angolokról elnevezett torony, a másik oldalán pedig az angolok ellen vívott háború áldozatainak emlékműve található. Viszont ahogy említettem a torony egykori neve angol torony, a brit-argentin konfliktus után ugyanis átnevezték: a neve ma
Torre Monumental.
 |
| Angol torony (Torre Monumental) |
Mikor mindenki megérkezett a
Puerto Madero, vagyis a kikötő felé vettük az irányt. Az 1800-as évek végén ez volt Buenos Aires fő kikötője, de az idő múlásával egyre hanyatlani kezdett. A XX. század végén nagy fejlesztésekbe kezdtek, így mára a városkép igen megváltozott: az átalakított vörös téglás raktárak mellett modern irodák, toronyházak, éttermek, bárok sorakoznak a parton. Felmentünk egy hajóra, az
Urugayra (a folyóról nevezték el), mely ma már múzeumként működik. Egykor ezen a hajón képezték ki a tengerészeket. Ezután a folyó felett átsétáltunk a város egyik ikonikus hídján, a
Puente de la Mujer-en (Nők hídja), mely egy női magassarkú cipőt jelképez. További érdekesség, hogy a környéken minden utca egy-egy nőről van elnevezve.
 |
| Puerto Madero |
 |
| Uruguay hajó |
 |
| Puente de la Mujer |
Mivel a város ezen része a turisták által igen kedvelt, így gyakoriak az utcai tangótáncosok is. Korábban már írtam, hogy Montevideóban szombat délutánonként az emberek saját szórakoztatásukra kimennek a terekre tangózni. Itt nem erről volt szó: profi táncosok tartottak bemutatót az érdeklődőknek.
A városnézés után gyorsan összekészültünk, és indultunk a cserkészbálba. A bál megnyitóján a Buenos Aires-i táncosok palotást táncoltak, majd következett a hófehérbe öltözött első bálozó lányok bemutatása. Voltak helyiek, érkeztek Mendozából, és volt egy lány Magyarországról is, akinek családja hazatelepült, de gyakran ellátogat Buenos Aires-ben maradt rokonaihoz is. A közös nyitótánc következett: keringő, melybe már mi is beálltunk. Ezután pedig felszolgálták a vacsorát és az este kötetlenebb része kezdődött. A sok éves hagyomány szerint azonban éjfélkor újabb bemutató következett: a fejedelmi tánc, mely az Erdélyi Fejedelemség udvari táncait idézi meg. Mielőtt szétszéledtek volna a táncosok élő zenés táncházzal folytatódott a bál, utána pedig ismét a DJ latin ritmusaira táncoltunk. Az est zárása igen megható volt: a terem közepén elhelyezték a tábortüzet szimbolizáló mécseseket, és köréültünk, énekeltünk. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd Buenos Aires-ben fogok népdalokat és cserkészdalokat énekelni sok-sok dél-amerikai magyarral közösen.
 |
| Az uruguayi csapat |
 |
| Fejedelmi tánc |
 |
| Táncház |
 |
| Vasárnapi közös bográcsozás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése